Több ezer éve ismert, Ázsiából Kis-Ázsián keresztül a görögökhöz és a rómaiakhoz is eljutott. Bár a Földközi-tenger környékén már az i. e. V-IV. században ismerték, mára Európában alig ismert és használt: Franciaországban kedvelt, ezen kívül Olaszország déli részein, és Németországban fogyasztott.
Formája egy megnyúlt kínai kelhez hasonlít. Az íze a spenóthoz (paraj) hasonló, de annál markánsabb.
Alaposan kell megtisztítani, levelenként, többször át kell mosni. A könnyen emészthető zöldségfélék közé tartozik.
Felhasználása sokrétű:
- a levelekből általában a spenóthoz hasonló főzeléket készítenek, gyakran elegyítik tojással (bundás zöldség, tortilla, tésztatöltelék)
- a levélnyelek pedig a spárgához hasonlóan használhatók fel (leves, köret, rakott ételek, süteménybe rebarbarához hasonlóan).
Biológiai értéke nagy, 2%-nál több fehérjét, és közel 3% szénhidrátot tartalmaz.
Egészséges életmód szempontjából itt olvashat a mángoldról.