- Barátságos, hagyományőrző hangulatú bútorok vesznek itt körül – kezdtem kavargatni teámat – családi örökség tárgyaiból rendezték be ezt a belépőt? – kérdeztem.
- Kevésbé romantikus története van ennek a háznak, s benne a bútoroknak – válaszolt a gazdaasszony. – A többségét a férjem gyűjtötte, mert szeretjük a szép régi bútorokat. Egyébként pedig ide már mind a ketten a városból jöttünk s telepedtünk le.
- Egyikünk sem a mezőgazdaságba született bele – tette hozzá férje.
- Kivéve engem – pontosított a feleség – mert gyerekként még a szüleim tanyájáról indultam világot látni.
- Kezdhetnénk egy visszapillantással: hogyan találtak rá erre a tanyára s mi volt az indítéka, hogy biogazdálkodásba fogjanak?
- Szüleim lajosmizsei gazdaságából kerültem a városba, ahonnan vendéglátóipari végzettséggel Németországban vállaltam munkát – kezdte felgombolyítani a történetüket a ház asszonya. – Később ott egy szálloda éttermének vezetésével bíztak meg. A tulajdonos befektetési ötlettől vezérelve Kecskeméten is épített egy hasonló vendéglátó komplexumot, aminek itthon is én lettem a vezetője. Ekkor ismerkedtem meg a férjemmel.
- Akkoriban határoztam el, hogy felhagyok az egyébként sikeresen működő autófényező és restaurátori vállalkozásommal – vette át a szót a férj –, s együtt új életet kezdünk itt, ebben az egészségesebb, stressz-mentesebb világban.
- Ehhez a döntésünkhöz kisfiam születése is hozzásegített – veszi a szót vissza a feleség – hiszen a babával akkor már nem dolgoztam a szállodában. A tanya azidőtájt még igen elhanyagolt állapotban volt, nekifogtunk hát rendbe tenni. Az elején csak saját szükségletre kezdtünk el kertészkedni, majd néhány állattal bővítettük a háztartást. Korábban csak hétvégeken jöttünk ki ide szalonnát sütni, bográcsozni, majd amikor megvehettük a tanyához tartozó hat hektáros földet is, ekkora területen már kellett valamit termelni. Kezdetben a konyhakerti növények mellett kukoricát és árpát vetettünk, a termésüket pedig a szárnyasok s később három mangalica hasznosították. Mi már városlakó korunkban is próbáltuk az egészségesebb, adalékmentes élelmiszereket vásárolni, amikor pedig ide kijöttünk igyekeztünk mindent magunk megtermelni a konyhára. A megélhetéshez a felesleget piacon próbáltuk értékesíteni. Itt kerültünk kapcsolatba biotermesztő gazdákkal, akik javasolták, hogy ha már úgyis természetes körülmények között és ilyen igényességgel termelünk, miért nem szerezzük meg hozzá a minősítést is. Akkor hivatalosan is biotermékekkel jelenhetünk meg a piacon. 2000-től kezdtük el a biogazdálkodást, s miután megfeleltünk a követelményeknek, termékeinkkel Budapesten a Csörsz utcai piac felé is nyitottunk.
Meg kellett tanulni ezt is, de sok segítséget kaptunk a már gyakorló biotermesztő gazdáktól, a Biokontroll Hungária Kft. szaktanácsadóitól, s a rendelkezésre álló szakirodalomból is gyarapítottuk ismereteinket. No persze könyvből nem lehet megtanulni biciklizni, ehhez szükséges a gyakorlati tapasztalat. Egy-egy külföldi tanulmányút is sokat segített az eredményes gazdálkodásban.
- Összesen hány hektáron gazdálkodnak?
- Tizenhárom hektár, amit művelünk, ezen kívül a jószágoknak is van még néhány hektáros erdőrészlete. Ebből a 13 hektárból 8-at öntözni is tudunk. Elsősorban takarmánynövényeket kell, hogy termeljünk az állatoknak. De mi termeljük meg a húsfeldolgozáshoz szükséges fűszerpaprikát is, amit mi őröltetünk, persze a feleslegből jut a piacra is. A kertészeti növények közül pedig mikor minek van a szezonja, például néha görögdinnye is szerepel a kínálatunkban.
- A kertészeti növények nagyon időszakosra szűkítik a piaci lehetőséget, a hús feldolgozásának pedig nincs ennyire megszabott szezonalitása.
- Mindennek meg van a szezonja. A mi rendszerünkben húsvéttól, szeptemberig a csirke- vagy a baromfirész uralja a választékot – merthogy egész évben azért mindenből van valamennyi termékünk –, szeptembertől húsvétig pedig a sertés, s annak különböző feldolgozott formája a disznósajttól a kenőmájasig képezi a nagyobb hányadot. Természetesen húsvét táján a sonkák s más füstölt áruk vezetik a listát, de megtalálni a különböző ízesítésű pástétomokat, a kolbászféléket, vagy a virslit is.
- Maradjunk még egy kicsit a bio feltételeknél. Nemcsak a termesztés és állattartás körülményeinek, hanem a termékek feldolgozásának is szigorú feltételei vannak?
- Míg a saját fogyasztásra szánt szárnyast, sertést magam is levághatom idehaza, addig a feldolgozásra s a piacra készülő állatokat már a Biokontroll Hungária Nonprofit kft. által ellenőrzött vágópontokra kell szállítani. Azt már nem is említem, hogy a bio állatartás feltétele a biotakarmány ugyanúgy, mint a húsfeldolgozáskor felhasznált alapanyagoké – paprika, fűszerek – amelyek szintén csak ellenőrzött biotermékek lehetnek. Minden pénteken itt is van az állatorvos, aki a piacra kerülő termékeinket ellenőrzi, és kiállítja a szükséges okmányokat. Ennek hiányában ugyanis a piacra sem léphetnénk be. Tanúsítvánnyal utazik az állat a minősített vágópontra, onnan ugyanúgy pecsétes papírral érkezik vissza és a feldolgozott árunak is van útlevele.
- Kicsit túlszabályozottnak tűnik a felsorolás.
- Szükség van erre, nincs is ezzel semmi baj, persze a vágóhídnak, ahová visszük a sertéseket, néha gondot jelent az a többletellenőrzés, amit a Biokontroll ír elő számukra.
- Van saját húsfeldolgozó részlegük is?
- Igen. Amikor a saját felhasználás feleslege, illetve a szaporulat már piacképes mennyiségre nőtt, úgy döntöttünk, hogy legyen egy kis húsfeldolgozónk, mert akkor itthon tudjuk levágni a baromfit és még a sertésfeldolgozásában is szerepet kaphat.
- Mekkora ez a kis húsfeldolgozó üzem?
- A helység nem éri el az ötven négyzetmétert, amihez 500 literes hűtőkapacitás tartozik. Ez teljesen elegendő a heti szállítási forduló kiszolgálásához és a hűtőlánc is biztosítva van hozzá. Ebből is lemérhető, hogy mi nem törekszünk arra, hogy nagyüzemmé váljunk, mert akkor elvesztenénk a termékeink egyediségét, amivel meg tudjuk határozni magunkat a piacon és elkülönülhetünk a tömegárutól.
- Ezzel ki is alakítottak egy állandó vevőkört itt a közelben is és a budai piacon is?
- Termékeinket megkedvelték és kialakult egy stabil vásárlói kör, akik keresik a „Pali bácsi finomságai Szentkirályról” jelzéssel ellátott áruinkat. Ezért meg kellett küzdeni s minden alkalommal újra és újra bizonyítani kell.
- Hogyan alakul egy ilyen szombati napra a felkészülés?
- Szerdán indul a program azzal, hogy a jószágokat elszállítjuk a vágóhídra, majd visszahozzuk a nyersanyagot. Csütörtökön kora hajnalban kezdjük feldolgozni, ezzel el is telik ez a napunk. Pénteken leszedjük a füstről az enyhébb füstölésre készített termékeket, mint például a debrecenit, vagy virslit. Pénteken készítem el a sült húsokat, a csülköt, az oldalast s mindazt, amit még szinte melegen visz fel szombaton hajnalban a férjem a piacra.
- Hányan dolgoznak ebben a gazdaságban?
- Összesen hárman, mi ketten, s egy segítségünk van még, aki az állatok gondozásában is részt vesz. Szezonmunkáknál, mint kapálás, vagy paprika felszedése napszámosokat is alkalmazunk, s a disznó feldolgozásakor egy böllér szokott még segíteni nekünk.
- Mekkora az állatállomány?
- Mintegy 60–70 mangalica, szárnyasból másfélezer és még nyulak is vannak. A baromfihoz keltetővel is rendelkezünk, mert a bio-s előírások ezt is meghatározzák.
- Nem illik másnak a zsebében kotorászni, de annyit talán megkérdezhetek, milyen termelésbővítésre telik a nyereségből?
- Erre azt mondhatom, hogy ezzel a heti egy piacos napi fordulóval is meg vagyunk elégedve, de hogy árnyaljam a képet legutóbb egy korszerű húsfeldolgozóra megnyert LEADER-pályázat beruházásáról kellett lemondanunk a tízmilliós önrész hiánya miatt, amihez nem tudtunk egy kis banki segítséget, hitelt sem kapni.
- Termékdíjak?
- A mi termékdíjunk a vásárlók elégedettsége. Nem is szoktunk pályázni ilyen versenyekre, bár tudok mutatni szép mázas tányért is, amit egyik fazekas vásárlónktól kaptunk szépen hangzó elismerő felirattal. Megjegyzem Alföldi gyömbéres kolbászunkkal elnyertük a HIR – Hagyományok Ízek Régiók – védjegy használatát is.
- Végül a tervekről is megtudhatunk valamit?
- A heti egynapos budapesti biopiac mellé szeretnénk itt a helyben – Kecskeméten is – nyitni egy állandó piaci standot. Tovább ápoljuk íz-világunkhoz legközelebb álló olasz kapcsolatainkat, amiből esetleg nemzetközi színtérre is kiléphetünk a készítményeinkkel.
Megköszöntem a szíves fogadtatást és a tájékoztatót, hazafelé azon gondolkoztam, hogyan kerülhetném el azt a közhelyesen hangzó mondatot, hogy minden siker mögött ott találjuk a nőt, az asszonyok keze munkáját, hiszen a „Pali bácsi finomságai Szentkirályról” sikerének kulcsa is felesége kezében van, aki visszatalált gyerekkori életformája gyökereihez. Merthogy tanyán lakni, s dolgozni az életforma és nem vállalkozás.
Forrás: agroinform.hu