Eredetileg hajdinából készült; kukoricalisztből főtt ételként először Pápai Páriz Ferenc szótárában találkozhatunk vele 1708-ban.
A magyar, erdélyi szász, román, bolgár, ukrán hagyományos étkezésben egyaránt megtalálható. Az olcsó hozzávalók miatt a puliszka sokáig a szegények eledele volt. Erdélyben reggelinél, vacsoránál főételként, ebédnél köretként fogyasztották.
Költséghatékonysága mellett az elkészítési módja is nagyon egyszerű: a kukoricalisztet vagy kukoricadarát (esetleg keverve) sós vízben vagy tejben megfőzik. A víz vagy tej mennyiségétől függően a puliszka kemény, félkemény vagy híg lesz. A kemény puliszkát gyakran a kihűlés után szeletelik és megpirítják.
Eredetileg a kukoricalisztből készült puliszka a hagyományos, igazi puliszka, itthon mégis gyakrabban készítik kukoricadarából.
Fogyasztható sósan: tejjel, túróval, sajttal, zöldségekkel, tükörtojással, hallal, szalonnával, pörkölttel, stb. De Dél-Alföldön édesen, cukorral, fahéjjal, lekvárral is fogyasztják.
A puliszka a 20. század során a városi lakosság körében csaknem feledésbe merült, napjainkban azonban egyre népszerűbb. Köretként hazánkban is számos étteremben kapható, elsősorban húsételekhez, vadpörkölt mellé ajánlva.
Magas rosttartalmú, gluténmentes gabona, így lisztérzékenyek is fogyaszthatják.
Évről évre egyre többen látogatnak el a gyimesközéploki Csángó Túrós Puliszka Fesztiválra.
Puliszkás receptjeinkből néhány:
Puliszkatorta spenóttal, juhsajttal és fekete szezámmaggal
Almás-hagymás-diós csirkemáj puliszkával
Pisztrángfilé tormaszósszal, céklával és puliszkával