Ha magánemberként utazgatok, igyekszem nem szállodában lakni, hanem tágas lakásokban, ahol van rendes konyha.
Bizonyos konyhai felszereléseimről nem vagyok hajlandó lemondani, így egy rövid utazásocska is jelentős poggyászmennyiséggel jár: jönnek velem az olyan fűszerek, edények, kések, konyhai kisegítők, amelyekről feltételezem, hogy szükségem lehet rá. Most is így volt…
A lidói lakás környékén sajnos nincs piac, de van egy Billa. Ide zarándokoltam jobb lehetőség híján. A sok nemzetközi áru kicsit elborzaszt mindenhol. A nemzeti termékeknek a mennyisége érzésem szerint évről évre zsugorodik a különböző országokban. Teljesen mindegy, hol vásárolok: Budapesten, Velencében, Palmában vagy Luzernben, keresgélni kell, hogy valami egyedit találjak. Amikor először voltam egy mallorcai szupermarketban 1990 tavaszán, hanyatt dobtam magam, mi minden van a világon; ma már a budai CBA ban – ahol vásárolgatok - spanyol származású olivától kezdve a szalámik és sonkák nagy választéka vár. Magyar árut viszont nem szoktam látni. Nem kéne tennünk valamit?
A főzésre visszatérve, találtam gyönyörű jákob kagylókat, ezek rögtön beindították a fantáziámat. Bele is kerültek a kosaramba friss petrezselyem, bazsalikom, fokhagyma társaságában. Hamar költöm a pénzt - ne csak együnk, igyunk is! -, ezért egy-két üveg proseccora és grappára is rácsaptam. Baguette, vaj, zsemlemorzsa kellett még, és majd elfelejtettem: citrom.
Hogyan is történt a kagyló elkészitése? Először bemelegítettem egy-két pohárka proseccóval. Lucio Dalla dudorászott a háttérben, a nap meg besütött egészen a konyháig. A konyhaasztalhoz úgy álltam, hogy ha felnézek, lássam Velencét és a lagunát. Persze, így könnyű főzni.
A sütőt a maximális grill funkcióra állítottam. Egy gerezd fokhagymát, egy csokornyi bazsalikomot és petrezselymet nagyon apróra vágtam. Összekevertem egy tálinkóban olívaolajjal, citromlével, és ha már a proseccos üveg nyitva állt, mielőtt megmelegedett volna, azzal is. A kagylók már pucolt állapotban az alsó kagylófélben várták sorsukat.
A kagylóhúst sóztam, borsoztam, és a fűszeres lével meglocsoltam. A tetejére darabka vaj került, erre jó csipet zsemlemorzsa. De rendes, jó minőségű.
Ezek után bekerültek a sütőbe úgy 10 percre, amíg a zsemlemorzsa meg nem pirult, és páclé java el nem párolgott. Figyelni kell, mi történik a sütőben, mert könnyen megéghet, túlsülhet, és a kagyló kemény lesz.
Ez lett belőle.
Ès ez maradt belőle.
A kagylóhéjakat elmostam, hazahoztam, és most kis unokám játszik velük.